Tévhit, hogy az inzulinrezisztencia kizárólag a túlsúlyos embereket érintené: vékony testalkatú embereknél is kialakulhat, és éppen ezekben az esetekben jelent igazán nagy kihívást a kezelése.
Miért veszélyes az inzulinrezisztencia?
Az inzulinrezisztencia röviden és leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a sejtek kevésbé érzékenyek az inzulinra, így a szervezet egyre több inzulint termel, hogy a vércukorszintet normál szinten tartsa. Ez az állapot hosszú távon kimerítheti a hasnyálmirigyet, és 2-es típusú cukorbetegséghez, anyagcsere-zavarhoz, vagy akár nőgyógyászati problémákhoz (pl. PCOS) is vezethet.
„De hiszen nem is vagyok túlsúlyos!” – sajnos ez téves biztonságérzet lehet.
A laikus gondolkodás szerint, aki vékony, az nem lehet beteg. Ez azonban az inzulinrezisztencia esetén kifejezetten félrevezető.
„Mondhatni, könnyebb dolgunk van akkor, ha valaki túlsúlyos és inzulinrezisztens, hiszen visszaállítva az egészséges testsúlyt, nagyrészt meg is szabadul a problémától. Sokkal nagyobb problémát jelent számunkra, ha egy vékony testalkatú pácienst érint az inzulinrezisztencia” – mondja dr. Reszler Beáta.
Ebben az esetben ugyanis kiesik az egyik legfontosabb terápiás lehetőség: a testsúlycsökkentés. Márpedig ez általában jelentősen javítja az inzulinérzékenységet. Egy sovány embernél azonban se gyógyszeresen, se életmóddal nem jöhet szóba fogyás – sőt, még ártalmas is lehet.
Sovány és inzulinrezisztens? Nehezebb az út, de nem lehetetlen
A gyógyszeres kezelés ilyenkor különösen kényes.
„Sovány testalkatúaknál az inzulinérzékenységet javító gyógyszerek fogyást indíthatnak el – ez pedig hiányállapothoz vezethet. Ez nem megoldás, hanem újabb problémát szül.”
Ezért a terápia kulcsa a tudatosságban rejlik:
- Pontosan annyi energiát kell bevinni, amennyire szüksége van a szervezetnek – se többet, se kevesebbet.
- Az étrendben komplex szénhidrátok kapjanak szerepet, amelyek lassan felszívódnak, és nem emelik meg hirtelen a vércukorszintet.
- Fontos az ásványi anyagokban, vitaminokban és rostban gazdag táplálkozás.
- Az egyszerű cukrokat, édességeket mindenképp kerülni kell.
A mozgás a kulcs – vékony testalkat esetén is
A rendszeres mozgás mindenki számára javasolt, de inzulinrezisztens páciensek esetén alapvető terápiás eszköz – különösen akkor, ha nincs lehetőség testsúlycsökkentésre.
„Az izmaink elég nagy tömeget képviselnek, és szükségük van a glükózra. Az, hogy az izmok felhasználják a cukrot, javítja az inzulinérzékenységet. Ezért ha egy vékony testalkatú embernél IR áll fenn, akkor is mozogjon napi szinten.”
Nem kell megerőltető edzésekre gondolni. A mérsékelt mozgás, például tempós séta, jóga, kerékpározás, vagy úszás, már elegendő lehet.
A mozgás mellett a precíz étrendre is figyelnünk kell. Alapvető fontosságú a kiegyensúlyozott energia-bevitel, az okos szénhidrátválasztás és a rendszeres, örömmel végzett mozgás. Az IR kezelésében nem mindig az a cél, hogy valaki kevesebbet nyomjon a mérlegen – hanem az, hogy jól működjön a szervezete.
