PCOS – policisztás petefészek szindróma

Mit érdemes tudnia a policisztás petefészek szindrómáról (PCOS)? A szindrómának nevezett állapot mélyebb megértésével segítsünk Önnek abban, hogy a legmegfelelőbb kezelést és életmódot választhassa, legyen szó a tünetek enyhítéséről, a teherbeesésről, vagy a hosszú távú egészség megőrzéséről.

Mi a PCOS?

Amikor a kezünkbe kapunk egy orvosi papírt, rajta a „policisztás ovárium szindróma” felirattal, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a testünk elromlott. Pedig a valóság sokkal lenyűgözőbb: ez az állapot a becslések szerint minden tizedik nőt érinti világszerte, és valójában nem egy klasszikus betegség, hanem a női termékenység és anyagcsere egyik különleges, ősi variációja. Hogy megértsük a PCOS valódi természetét, képzeljünk el egy emberi közösséget, amelynek egyetlen célja van: a hosszú távú túlélés.

A természet bölcs stratéga. Tudja, hogy a jövő záloga a sokféleség, ezért a közösséget úgy alkotta meg, hogy tagjai minden elképzelhető környezeti kihívásra más-más választ adjanak. Ínség idején azok váltak a törzs tartóoszlopaivá, akiknek a szervezete mesterien tudott tartalékolni. Ők azok, akik a legkevesebb táplálékból is képesek voltak energiát raktározni a zsírszövetek mélyén, így védve meg a közösséget a kihalástól. Bőség idején mások kerültek előtérbe: azok, akik egymás után hozták világra az utódokat, gyorsan gyarapítva a létszámot, amikor a környezet ezt megengedte. A veszély és a vándorlás korában pedig azok jelentették a biztonságot, akiket nem kötött le a folyamatos gyermekáldás. Az ő erejükre, éberségükre és mobilitásukra szükség volt a menekülésnél vagy a közösség védelménél – ők voltak azok, akik könnyebben mentették az ifjakat, mert testüket nem terhelte meg az állandó várandósság.

Amit ma policisztás ovárium szindrómának hívunk, valójában egy ilyen genetikai válasz a természet részéről.

Ez a variáció egykor a túlélést segítette: a PCOS-szel élő nők szervezete ellenállóbb volt az éhezéssel szemben, és a ritkább peteérés révén rugalmasabban alkalmazkodtak a nehéz, stresszes időszakokhoz. Nem egy hibás működésről van tehát szó, hanem egy olyan biológiai örökségről, amelynek köszönhetően őseink átvészelték a legzordabb évszázadokat is.

Ami egykor evolúciós előnyt jelentett, a mai környezetünkben hátránnyá vált.

Míg őseink szervezetét a fizikai túlélés formálták, mi egy technológiai kényelembe ágyazott, mégis krónikus stresszel terhelt világban élünk.

Az emberi agy képtelen különbséget tenni a technológia uralta világ feszültségei és a régmúlt létbizonytalanságai között. A neuroendokrin rendszer számára egy sürgető munkahelyi határidő vagy egy ősi fenyegetés azonos biológiai üzenet: a válaszreakciót ugyanazok a hírvivő molekulák és stresszhormonok közvetítik, amelyek azonnali készenlétbe helyezik a szervezetet.

Míg azonban az evolúciós múltban ezt a hormonális választ intenzív fizikai aktivitás – küzdelem vagy menekülés – követte, ma a kanapé kényelmében, mozdulatlanul éljük át ugyanezt a kémiai vihart. Ez a fizikai passzivitás az ételek állandó bőségével párosulva kritikus helyzetet teremt. A szervezet energiát mozgósít és raktároz egy elmaradó fizikai harchoz, a krónikusan magas hormonszintek és a fel nem használt glükóz pedig végül megzavarják az anyagcsere és szaporodásunk hormonjainak egyensúlyát.

A PCOS és a tesztoszteron

A PCOS középpontjában egy hormon áll: a tesztoszteron. Bár férfi nemi hormonként hivatkozunk rá, a női szervezetnek is nélkülözhetetlen eleme. A petefészek által termelt csekély mennyiségű tesztoszteron adja meg számunkra a libidót, az izomerőt, a motivációt és azt az életerőt, amit akár harciasságnak is nevezhetünk. A női szervezetben a tesztoszteron ideális esetben csak töredéke a férfiakénak, ám ha a szintje átlép egy láthatatlan küszöböt, a biológiai prioritások megváltoznak. Ez a többlet – bár abszolút értékben még mindig kevés – már elegendő ahhoz, hogy ideiglenesen megakadályozza az ovulációt, vagyis az utódlás lehetőségét.A tesztoszteron túlsúlya a bőrön és a hajon hagy nyomot: pattanások formájában jelentkezik, fokozott szőrnövekedést okoz ott, ahol nem szeretnénk, miközben a fejbőrön hajhullást és zsírosodást idéz elő. Végül pedig a havivérzés ritmusa is felborul.

A PCOS és az inzulin

A PCOS kialakulásának másik meghatározó szereplője az inzulin. Ez a hormon minden étkezés hatására termelődik, feladata pedig az energia elosztása a sejtjeink között. Joggal merül fel azonban a kérdés: miért jelentene problémát a szervezet számára, ha elegendő táplálék áll rendelkezésre?

Az agyunknak van egy ősi része, a limbikus rendszer, amely a hormonok jelzéseit figyelembe véve eldönti, hogy utat enged-e az ovulációnak és ezen keresztül a szaporodásnak. Ezt a rendszert a stressz és az inzulinon keresztül a táplálkozás is erősen befolyásolják. Amennyiben a nő limbikus rendszere azt a döntés hozza, hogy a szaporodásnak nincs itt a helye, a túléléshez azonban energiákat szeretne mozgósítani, hormonális központon (aminek a helye az agyalapi mirigy) keresztül emelni fogja a nő tesztoszteron szintjét. Vannak olyan nők, akiknek ez a limbikus rendszerbeli központjuk érzékenyebb és vannak azok, akiknek alig. Előbbieket lehet klasszikus PCO szindrómásoknak hívni, utóbbiakat pedig a minden körülmények között megtermékenyülő nőknek. A természet mindkét nőtípust megalkotta és elfogadja, az emberi elvárások azonban sokszor az utóbbiak javára döntenek.

Van még valami, ami megtévesztő, mégpedig az, hogy a túl magas inzulinszint nem hormonális, hanem anyagcsere folyamatok révén képes olyan tüneteket okozni, mintha valaki PCO szindrómás lenne. A magas inzulinszintek pedig a nyugati típusú étrend hatására igen könnyen kialakulnak, amit maga a testsúly növekedése, magyarul a hízás is elősegít. Anélkül, hogy belemennénk ennek a folyamatnak a részletezésébe vannak olyan nők, akik a limbikus rendszerük érzékenysége, mások az inzulinrezisztenciájuk fokozódása miatt mutatják a PCOS tüneteit. És van olyan, akit mindkettővel “megáldott a sors”.

Az inzulin és tesztoszteron hatása a petefészekre

Mivel a limbikus rendszer belső folyamatait nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, a diagnózis során a laboreredményekre és a klinikai tünetekre támaszkodunk, hogy képet kapjunk az agy „döntéseiről”. Az alábbi tünetek ismerősek lehetnek az olvasók számára:

1. Jellemző, hogy a magas inzulinszint serkenti a petefészkeket, hogy tesztoszteront termeljenek, ugyanakkor megakadályozza a tüszők éretté válását, ami azt jelenti, hogy a normálisan is jelenlévő apró tüszők felgyülekeznek a petefészekben és ez adja a jellegzetes ultrahang képet.
2. A petesejtek érésének késése vagy hiánya vezet a havivérzések ritkulásához vagy hiányához, ami a PCOS egyik legjellemzőbb tünete.
3. Eközben a tesztoszteron szabadon garázdálkodik a szervezetben és férfiakra jellemző helyeken okoz fokozott szőrzetnövekedést.

Fentebb látható az a három diagnosztikai kritérium (Rotterdami kritériumok), amelyekből kettő megléte esetén jelentjük ki valakiről, hogy policisztás ovárium szindrómás. A diagnózist minden esetben endokrinológus szakorvos mondja ki.

A PCO szindróma egy állapot, amelyet a szaknyelvben ovulációs diszfunkciónak hívunk. Ez magyarul annyit tesz, hogy a petefészek nem megfelelően érlel petesejteket. Amikor a petefészeknek nincs ovulációs aktivitása, – tehát kisgyermek korban, terhesség alatt és a menopauza állapotában,- nem jelentkeznek vagy legalábbis nem fokozódnak a tünetek.

Célcsoportok és kezelési stratégiák

A PCOS kezelésének alapja: életmód és inzulinszint

A kezelés közös, legfontosabb alapja mindenkinél az, hogy a táplálkozással csökkentsük a szervezet inzulinválaszát. Ez azt jelenti, hogy minimalizálni kell azoknak az ételeknek a fogyasztását, amelyek gyors és nagymértékű inzulinszint-emelkedést váltanak ki.

Sajnos ezek az ételek gyakran azok, amelyeket sokan szeretnek: az édességek és a gyorsan felszívódó, finomított szénhidrátok (pl. fehér lisztből készült pékáruk, cukros üdítők). Ezek teljes vagy szinte teljes kiiktatása az étrendből kulcsfontosságú lépés az inzulinrezisztencia kezelésében, ami a PCOS hátterében áll. Ezzel tudjuk hatékonyan „megnyugtatni” a petefészkeket. A rendszeres testmozgás és a megfelelő táplálkozás minden PCOS-os nő számára alapvető fontosságú, mivel javítja az inzulinérzékenységet és hozzájárul a testsúlykontrollhoz.

Ezt leszámítva a kezelés személyre szabott és mindig az aktuális fő céltól (tünetcsökkentés, teherbeesés, hosszú távú egészség) függ.

Nézzük meg a három fő célcsoportot:

1. Tünetek enyhítése (pl. fogamzásgátlóval)

Ha elsősorban a kellemetlen tüneteket (pl. rendszertelen menstruáció, akné, fokozott szőrnövekedés) szeretné csökkenteni, az alábbi kezelési lehetőségek jöhetnek szóba:

• Fogamzásgátló tabletták
  Ezek a készítmények hormonokat (ösztrogént és progeszteront) tartalmaznak, amelyek segítenek szabályozni a menstruációs ciklust, csökkentik az androgén szintet, és enyhítik a bőrtüneteket. Fontos megjegyezni, hogy a fogamzásgátlók a tüneteket kezelik, de az alapvető inzulinrezisztenciát nem szüntetik meg.
• Androgénellenes gyógyszerek
  Bizonyos gyógyszerek (pl. spironolakton) gátolják az androgének hatását, így csökkentve a szőrnövekedést és az aknét. A spironolakton eredetileg vízhajtó és ennek következményeként vérnyomáscsökkentő, tehát nem mellékhatás nélküli készítmény.

2. Teherbeesési szándék (mio-inozit, stresszcsökkentés, metformin)

Amennyiben terhességet tervez, a kezelés fő célja az ovuláció helyreállítása és a hormonális egyensúly megteremtése.

• Mio-inozit
  Ez egy B-vitaminhoz hasonló vegyület, amelyről számos kutatás kimutatta, hogy javítja az inzulinérzékenységet, serkenti az ovulációt és javítja a petesejtek minőségét. Gyakran alkalmazzák táplálékkiegészítőként PCOS-os nőknél, akik teherbe szeretnének esni. (Férfiak számára is jótékony hatású a spermiumok termelésénél, ahogyan az életmódváltás is!)
• Stresszcsökkentés
  A krónikus stressz (kortizolszint növekszik, amely vérglukóz szint emelkedéséhez vezet, amely aztán inzulintermeléshez) súlyosbítja a PCOS tüneteit. Fontos, hogy találjon egyéniségének megfelelő stresszkezelési technikákat (csak néhány példa: jóga, meditáció, rendszeres testmozgás).
• Metformin
  Ez a gyógyszer elsősorban cukorbetegek kezelésére szolgál, de PCOS esetén is alkalmazzák az inzulinérzékenység javítására. A metformin segíthet a vércukorszint stabilizálásában, csökkentheti az androgén szintet, és hozzájárulhat az ovuláció helyreállításához.
• Testsúlykontroll
  A testsúly normalizálása. Túlsúlyosak esetén akár kis mértékű fogyás vezet eredményre, vékony testalkatúak esetén inkább izomzatépítéssel összekötött nagyobb mértékű helyes étkezés javítja jelentősen az inzulinérzékenységet és a termékenységet.

3. Testsúlykontroll és elhízás (inkretinek)

A testsúly megtartása kulcsfontosságú a PCOS kezelésében. Korunk betegsége, az elhízás súlyosbítja az inzulinrezisztenciát és a hormonális egyensúlyzavart.

• Inzulinrezisztencia és testsúly
  Az elhízott PCOS-os nők gyakran súlyosabb inzulinrezisztenciával küzdenek, ami tovább növeli a tesztoszteron szintjét és súlyosbítja a tüneteket. Számukra a leginkább az javasolt, hogy még a terherbeesés tervezése előtt legalább egy évvel kezdjék el a helyes életmód bevezetését, vagy ha az nem elegendő, mert továbbra sem csökken a testsúly, a gyógyszeres terápia bevezetését. Az inkretin típusú gyógyszerek az esetek nagy többségében megfelelő testsúlycsökkenést eredményeznek.
• Inkretinek
  Ezek a hormonok a bélrendszerben termelődnek étkezés után, és kulcsszerepet játszanak a vércukorszint szabályozásában. Az inkretin alapú gyógyszerek (pl. GLP-1 receptor agonisták) segíthetnek a testsúlycsökkentésben és az inzulinérzékenység javításában, azonban fontos tudni, hogy ezen gyógyszerek alkalmazása mellett nem lehet teherbe esni. Ha terhességet tervez, konzultáljon orvosával a gyógyszeres kezelés módosításáról!

Mediterrán jellegű táplálkozás

Az életmódváltás, különösen a táplálkozás, alapvető fontosságú a PCOS kezelésében. A mediterrán jellegű étrend kiváló választás lehet:

• Alacsony glikémiás indexű szénhidrátok: a rostban gazdag, lassan felszívódó szénhidrátok (teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek, hüvelyesek) segítenek stabilizálni a vércukorszintet és elkerülni az inzulin hirtelen emelkedését. Javasolható a Dietetikusok Országos Szövetsége által üzemeltetett honlap, az hu tanácsait igénybe venni.
• Egészséges zsírok: az olívaolaj, avokádó, diófélék és magvak gazdagok egyszeresen telítetlen és omega-3 zsírsavakban, amelyek gyulladáscsökkentő hatásúak és javíthatják az inzulinérzékenységet.
• Fehérje: a sovány húsok, halak, tojás és hüvelyesek elegendő fehérjét biztosítanak, ami fontos az izomtömeg megőrzéséhez és a jóllakottság érzéséhez.
• Sok zöldség és gyümölcs: ezek vitaminokat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat tartalmaznak, amelyek támogatják az általános egészséget.
• Egyéb jótékony hatások: a mediterrán étrend nemcsak a PCOS tüneteit enyhítheti, hanem csökkentheti a szív-érrenszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és a rákos megbetegedések kockázatát is.

PCOS 35 év felett

Fontos tudni, hogy sok nőnél a PCOS tünetei enyhülhetnek 35 éves kor fölött, sőt, spontán teherbeesés is előfordulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a probléma teljesen eltűnt volna. Ebben az életkorban el kell kezdeni számítani arra, hogy a petefészkek lassan elkezdenek kimerülni, és a termékenység természetes módon csökken.

Ne essen kétségbe! 

Tudom, hogy a PCOS diagnózisa ijesztő lehet, de szeretném megvigasztalni: a PCOS nem jelent meddőséget! Nehezített teherbeesési képességet jelent, de kezelhető, leginkább Ön, vagyis saját maga által! Az életmódváltás a kulcs, de ha az nem elegendő, számos hatékony módszer létezik a tünetek kezelésére és a teherbeesés esélyének növelésére. Fontos, hogy ne adja fel, és aktívan vegyen részt a kezelésében! Keressen fel orvost, dietetikust, és találja meg az Ön számára legmegfelelőbb utat! Együtt, a megfelelő információkkal és támogatással, sikeresen karban tartható a PCOS, és ezáltal kiteljesedhet az élet!

Idézem Dr. Andrew Weil-t: „Az egészség nem a tökéletesség, hanem az egyensúly állapota.”

Üdvözlettel,
Dr. Reszler Beáta